metálfarkas = kiroru blogja

Ez lenne a buddhikus dimenzió?

Létezik egy asztrális hely. Csupa fehér, hatalmas békesség itatja át. Aki oda belép, úgy érzi, ez a hely maga a csoda, amikor én odakerültem olyan volt számomra, mintha megállt volna az élet a csodától. Semmi sem aggasztott, olyan volt, mint valami nagyon - nagyon mély meditáció. Átjárt a hely különleges kisugárzása, olyan volt, mint beleveszni egy hatalmas hótömegbe, ami meleg és barátságos. Nehéz leírni, ezt inkább csak érezni lehet.

Bizonyítékaim vannak a hely létezésére, ezekről majd a legvégén írok.

TUDATOS ÁLOMNAK INDULT EZ AZ EGÉSZ. Aki nem tudja mit jelent az a kifejezés hogy tudatos álom, nyugodtan írja be google -ba, kidob ötmillió találatot körülbelül. :D Hosszú lenne leírni most azt hogy mit takar. :) Amikor először odakerültem erre a helyre, hamar felébredtem a TUDATOS ÁLOMBÓL, ami ugyebár a hely miatt átsiklott asztrálutazásba.

Másodikra ugyanolyan volt ott minden, sok emberformájú fehér szellem siklott szanaszét azon a csodás helyen. Az egyik ottani szellemmel ezúttal beszélgettem, aki azon csodálkozott hogy én hogyhogy nem haltam meg, hiszen arra a helyre ő szerinte csak olyanok kerülnek akik meghaltak már. Mondtam neki hogy tudatos álmon keresztül kerültem ide, de azt se tudta, hogy mi az éber álom. Aztán meg azzal állt elő, hogy oka van annak, hogy én itt járok már megint. Most sokat bolyongtam ott a sok fehér szellem között és volt egy megérzésem, hogy valaki találkozni akar itt velem. Hát az a valaki egy több mint másfél éve halott ember volt és alig váltott velem két mondatot, a furcsa hely kidobott önmagából és lezuhantam egy erdőbe, vissza az asztrálutazásból a tudatos álmok mezejére. Utána az erdőben folytatódott az álom, egy rókával találkoztam, aztán arra ébredtem fel hogy köhögnöm kell. És éreztem, ahogy ébredéskor átvonul az a már ismerős rezgés - szerűség a testemen. Ez csak inkább testenkívüli élmények után szokott nálam így lenni, de akkor sem mindig. Aztán amikor felébredtem, volt mégvalami furcsaság: úgy éreztem mintha felgyorsult volna körülöttem minden, de komolyan. Ez az érzés kb. fél, vagy egy percig tarthatott csak, de abban a pillanatban úgy éreztem, mintha nem csak kb. fél órát töltöttem volna 'odaát' hanem több órát. És mintha felgyorsult volna körülöttem az idő fél vagy egy perc erejéig, pedig csak feküdtem az ágyon. Sosem támadtak még ehhez hasonló gondolataim, soha az életben. Az első gondolataim ezek voltak az ébredés után. De tényleg, olyan furcsa volt ez az érzés, nehéz leírni. Szinte nem is lehet. Mintha valaki felgyorsította volna az időt akkor.

Aztán jött a többi bizonyíték a hely létezésére:

Megírtam az egészet egy fórumra. Egy másik fórumos mondta, hogy azok látták ezt a helyet, akiknek halálközeli élményük volt. Ő ezt egy könyvben olvasta. És állítása szerint teljesen megegyezik az a hely, amit én láttam azzal a hellyel, mint amit egyes emberek halálközeli élmény során látnak. Sosem hallottam még arról amit ez a fórumos írt, sem arról a könyvről amiről beszélt nekem, aminek egyébként Fény A Kapun Túl a címe, csak annyit tudtam egész eddig, hogy egyes emberek akik halottak voltak egy idejig és újraélesztették őket, vagy ilyesmi élményük volt, azok alagutat láttak meg túlvilági helyeket. Hogy ezek pontosabb leírással milyenek voltak, nem tudtam és nem is ástam bele magamat ilyenekbe.
Azt hiszem az asztrálutazás után azért nem ébredtem fel egyből, hanem azért kezdtem el álmodni, mert mindig tudatos álomból jutottam el arra a helyre. Szóval akkor simán következhetett új álom is az esemény után. Na meg ami egyértlemű választ ad arra hogy miért kezdtem el utána álmodni, az hogy a testem ugyebár aludt. Vagy aztán kitudja, lehet hogy amíg azon a helyen jártam, arra az időre meghaltam, mint azok, akik halálközeli élmények során látnak ilyeneket. Lehet hogy ez a magyarázat arra, hogy miért éreztem azt ébredés után, hogy körülöttem pörög az idő és én többet voltam 'odaát' mint fél óra. De ahogy visszaemlékezek erre a helyre, amikor először ott jártam, akkor felébredtem utána egyből és nem jött utána álom.
Hogy miért dobott ki önmagából a hely, azt nem tudom. Talán illetéktelen behatoló voltam.
Amikor aznap késő délután meditáltam, idegen hangokat hallottam. Addig nem próbáltam meg megszólítani a felső erőket, amíg elég mélyre és gondolatmentes helyzetbe nem értem. Abban az állapotban egy kicsit már nehezemre esett összeszedni a gondolatokat és ezekre erősen koncentrálni. Volt hogy megakadtam egy hosszabb 'mondat'' közben, a válaszok viszont gyorsan jöttek. Persze az is benne van az egészben, hogy akkor a meditáció közben tényleg játszhatott velem az agyam.
Ami nehéz kérdés: Azért kerültem csak oda, mert valaki üzenni akar nekem?? Semmi másért?

Ezekkel a bizonyítékokkal éltem egy darabig. Aztán az interneten asztrális síkok, helyek után kutattam jóval később az eset után. Rátaláltam pár ilyennel foglalkozó weboldalra és több helyen is olvastam az úgynevezett buddhikus dimenzióról. Szinte teljesen megfelelt a hely leírása annak a helynek, amit én láttam. Minden pontosan passzolt, kivéve a fehér asztráltestek, akikkel szinte tele volt zsúfolva az a hely. Ilyet nem olvastam a buddhikus dimenzióról szóló leírásokban.

De azt hiszem a buddhikus dimenzióról van szó az én esetemben.

Szóval ilyen................ egy magasabb asztrális dimenzió, tele nyugalommal, tele békével, gyönyörűséggel. Életem egyik legnagyobb és egyik legcsodásabb élménye volt az a hely. Azóta sem kerültem oda többé.