metálfarkas = kiroru blogja

A Buddhizmus határtalan szeretete és védelme

Úgy érzem, szeretnék Nektek erről beszélni, esetleg inspirálni egy kicsit Titeket. Vannak a blognak olyan olvasói, akik inkább csak a spirituális dolgok felé nyitottak (pl. tudatos álmodás, asztrálprojekció, tükör, meditáció, stb., stb. ...) de vannak olyan olvasók is, akik a buddhizmus felé (is) nyitottak. Ezért hát úgy döntöttem, megírom ezt a bejegyzést, teljesen tiszta szívből, azt szeretném, ha átéreznétek Mind, hogy létezik egy kedves, határtalan, őszinte és békés, segítő fényözön, ami a buddhizmusból sugárzik ki. Talán lesz olyan köztetek, aki ezek hatására nyitottabbá fog válni a buddhizmus felé. Akár például egy idetévedő ember, akit nem ismerek, de érdeklődik a buddhizmus iránt, akár másvalaki. Engem egy film indított el az utamon. Saját tapasztalatokat fogok leírni.

Amikor szeptemberben láttam egy filmet, amiben szerepelt egy buddhista szerzetes, teljesen magával ragadott a film, nagyon tetszett, főként a szerzetes nézetei tetszettek, a hosszú meditációival kiegészítve. Én magam, mielőtt láttam ezt a filmet csak spirituális, ezoterikus útra terelő dolgok felé voltam nyitott, de a meditációra is vevő voltam, bár még nem komoly meditációval foglalkoztam (komolyabb meditáció pl. a vipasszaná). Miután megnéztem a filmet, már az utána következő napokban olvasni kezdtem a buddhizmusról és rájöttem, hogy hiszen ez nagyon jó, nekem ez nagyon tetszik! :) :) Pár hét elteltével elkezdtem életem első mantráját gyakorolni (om ma ni pad me hum) és elképesztő eredményeket hozott. Sok belátás született bennem az életről, a Földről, kedvesebb lettem, és akkora békére tettem szert, amekkorára azelőtt még soha. Ahogy egyre többet és többet olvasgattam Buddha tanításait, és egyre többet használtam a mantrát, feltűnt, hogy körülöttem kezdenek javulni a dolgok. Nem volt valami túl jó életem egészen addig, de akkor.... fordult a kocka. És pedig pont akkor, amikor elkezdtem a buddhizmussal foglalkozni.
Az egó, ami mindenkiben ott van, valóban képes megszűnni. A Megszabadulás egy állandó boldogság. Az összes többi öröm állandótlan, változó és ezáltal szenvedést hoz ránk. A Nirvána nem állandótlan, nem változó, hanem egy csodás, szenvedéstől mentes, állandó tudatállapot. Megmutatja, hogy minden bennünk van, a tudatunkban van, a tudatunkban keletkeznek és múlnak el a folyamatok, és jönnek mennek, önálló személyiség nélkül, anélkül, hogy lenne valaki, aki kötődik a folyamatokhoz.

Úgy döntöttem, mélyebben beleásom magamat a dologba. Örültem neki, hogy sok minden jobb lett, és csodálkoztam is rajta, hiszen sosem történtek még ennyire jó dolgok velem. Ennek köszönhetően nem emésztett gyakori stressz és nem voltak hangulati ingadozásaim sem, mint ahogy egy éve. Hát elkezdtem a vipasszaná meditációt, amire nem lehet azt mondani, hogy egy könnyű gyakorlat. Roppantul sok odafigyelést igényel. Írtam már erről a meditációról a blogomon, csak épp ott Belátás Meditáció -ként van leírva. Szuttákat (tanítások Buddhától) kezdtem el olvasni és már buddhistának vallottam magamat. Egyre jobban fejlődtem, belátások születtek bennem és elvetettem minden ragaszkodást és vágyat, nem volt szükségem rájuk, vágytalan voltam, el akartam érni a megszabadulást. Első tapasztalásom a tudat egy tisztább állapotáról nem volt túlzottan hosszútávú, de ha tiszta szívből, minden erőnkkel, minden kitartásunkkal járjuk az utat, akkor a tisztább tudatállapotot, ami még nem a Nirvána, de megjelenik meditációk után, szilárdabbá tehetjük, és hosszabb távúvá, hogy végül célba érhessünk valamikor majd, az életünk során. Sohase álljunk meg. Ne hagyjuk magunkat. Semmiféle dolog ne csaljon el minket. Legyünk éberek. Ne hagyjuk, hogy káprázatok ejtsenek rabul az útunkon. Ez nagyon fontos. Gyerünk, bíztatni akarlak Benneteket! :) Kedves buddhista társaim! :) És végül a Zen útját kezdtem el járni, mai napig is azt járom. A Zen mellett állapodtam meg.

KICSIT KÉSŐBB MÁR nagyon érdekes dolgok történtek. Feltűnt, hogy mantrázás közben MEGVÁLTOZOTT A HANGOM. Eleinte remegett, később kissé kitisztult, de volt, hogy remegett is, mintha vibrált volna. Fogalmam sem volt arról, hogy mit jelent ez és megkérdeztem egy fórumon. Ott valaki azt írta, hogy tisztul a torokcsakrám. A torokcsakra a beszédért felelős. És többször éreztem úgy mantrázás közben, hogy valaki ott van a közelemben. Ezt sem tudtam mire vélni.

De a furcsa dolgok nem szűntek meg. Egy alkalommal egy nagy, kedves, mélykék fényburkot láttam meg, amint körbezárt engem, ez megintcsak mantrázás közben történt. Nem tudtam, hogy mi ez, foglalmam sem volt, de éreztem, hogy pozitív energia. Ismét ahhoz a fórumhoz fordultam és azt az infót kaptam, hogy a Védelmezőknek van mélykék erőterük (van amelyiknek a teste kék) és hogy ez a Védelmezők jelenlétét mutatja. Én erről nem hallottam még azelőtt soha. Hát kis idő múltán újra felbukkant a kék védőburok, aztán pár nap múlva álmomban is. Éjszaka a tudatomra ébredtem álmodás közben (nagyon ritka nálam a spontán tudatos álom) és teljesen éberen meg tudtam figyelni a kék fényburkot álmomban. Hát már álmomban is előjött..... Úgy döntöttem, kapcsolatba lépek azzal a lénnyel, aki okozza ezeket a védelmező energiákat. Sikerült, meditáció közben fel tudtam vele venni a kapcsolatot. Nem árulhatom el, hogy kicsoda Ő, megkért, hogy ne tegyem. Elég csak az, ha ezekről a dolgokról beszélek, de a nevét nem mondhatom meg akárkinek.

A lényeg az, hogy Ő segít az utamon és hogy védelmez engem. Alig tudtam elhinni, hogy sikerült egy ilyen kedves Védelmezőt bevonzani. Már sokmindennel kapcsolatban segített, azt mondta, hogy azt szeretné, ha elérném a legmagasaabb szintet (ez nem a tudat egy tisztább állapota, ami még nem a tökéletes Nirvána, mert ugye ennél vannak magasabb szintek is). A legmagasabb szint a teljes megvilágosodás, amely tele van határtalan együttérzéssel, és pozitív gondolkodással is, és ez a sok pozitivság már több, mint a Nirvána felé közelíteni, vagy mint maga a Nirvána. A megvilágosodás már túl van a Nirvánán is, de a Megszabadulásból, azaz a Nirvánából bontakozik ki. Hát nekem ilyesmi még meg sem fordult a fejemben, mert ez nehéz, jóval nehezebb mint a Nirvána felé közelíteni. Most viszont, a Védelmezővel tartva a kapcsolatot, már járom tovább az utat.....A Védelmező nagyon kedves, egyszerűen nem tudom eléggé megköszönni Neki azt, amit nyújt nekem, annyira hálás vagyok érte! :)

Látjátok, ez a buddhizmus határtalan szeretete.... és védelme. Aki a buddhizmus felé fordul, az biztos hogy jól jár. A buddhisták közti összetartás, a sok jókívánság mások felé, az éntelenül kívánt vágy arról hogy minden érző lény boldog legyen, óriási energiákat képes megmozgatni. Akkora energiákat is, amiktől a Védelmezők segítik útjaikon a megvilágosodásra törekvőket. A megvilágosodásra törekvők pedig elérik a megvilágosodást és a megszabadulást és haláluk után nem születnek újjá, képesek lesznek visszatérni Védelmezők formájában, vagy más formákban többször is, vagy bódhiszattvák lesznek, vagy képesek lesznek leélni egy új földi életet is ( ők ebben az életükben nagy tanítok lesznek). És ez a körforgás segíti a Földön élő embereket abban, hogy minél többen érjék el a megvilágosodást és a megszabadulást, LEGYŐZVE ezzel a körforgással RENGETEG NEGATÍV ENERGIÁT IS. Csodálatos. Igaz?

KÉSŐBBI BEJEGYZÉSEM a buddhizmusról:

http://asztral.freeblog.hu/archives/2011/12/30/Jegyzetek_a_buddhizmusrol/

http://asztral.freeblog.hu/archives/2012/02/20/Jegyzetek_a_buddhizmusrol_2_resz/