metálfarkas = kiroru blogja

Jegyzetek a buddhizmusról 2. rész

Sziasztok Drága Barátaim, és Kedves Idetévedők, akiket nem ismerek! :)
Túl a szavakon, túl a gondolatokon, mostanában a gondolataim IS csak mégjobban elcsöndesedtek. De azért Nektek mindenképpen leírom a fontosabb gondolataimat, mint ahogyan eddig is megosztottam veletek, azzal a reménnyel, hogy a hasznotokra válik. Írtam nem is olyan régen a jegyzeteimből a blogra, ez most a folytatása. Egy másik blogos bejegyzésben megtalálhatóak azok a jegyzetek, amiket nemrégen leírtam. Mindjárt mutatom a bejegyzés linkjét, de előbb leírom hogy abban a bejegyzésben ezekről a témákról írtam:

-a Nirvánáról
-az ürességről
-a mulandóságról
-a tudat tisztulásáról, a ránk nehezedő gondokról, akadályokról
-az együttérzésről és a szeretetről is valamennyit
-és leírtam a szexualitásról is a saját gondolataimat.
Nos ez a link vezet az én kis gondolatsoraimhoz, amikben kifejtem ezeket a témákat: http://asztral.freeblog.hu/archives/2011/12/30/Jegyzetek_a_buddhizmusrol/

Azt azért ismét megemlíteném, amit a nem olyan régen írt bejegyzésemben is, a jegyzeteim első részében. A statisztikák alapján sok olyan ember talál ide az internetes keresőkről, akik érdeklődnek a buddhizmus iránt, és van egy - két olyan barátom is, akik érdeklődnek a buddhizmus iránt, és valamelyikük kimondottan buddhista is. Ezért úgy döntöttem, hogy közzéteszem a jegyzeteimet a blogomon, hogy segíthessek a kezdőknek, és azért is, hogy azok, akik szívesenek olvasnak ilyen témában, elolvashassák.

Megfelelő meditációs gyakorlatokkal, és azoknak a tényeknek  a megértésével, amiket én most itt nektek leírok, és leírtam itt ebben a bejegyzésben: http://asztral.freeblog.hu/archives/2011/12/30/Jegyzetek_a_buddhizmusrol/
közel lehet kerülni a Megszabaduláshoz (másszóval a Nirvánához), és el is lehet érni kitartással, és sok gyakorlással. Megfelelő meditációs gyakorlatok alatt azt értem, hogy például vipasszaná meditáció, mely során minden elénk táruló jelenséget meg tudunk vizsgálni, vagy rövidebb légzést figyelő meditációk, vagy akár magasabb szintű meditációk, melyek buddhaformákon való meditációk, mantrákkal való meditációk, vagy épp a ZAZEN. Ilyeneket az interneten, vagy fórumokon is sokat lehet találni, de a legjobb kapcsolat során megkapni buddhista tanítóktól.

Először is, leírok néhány versemet, amely a Megszabadulásról szól:
Ahhoz hogy tökéletesen értsük a jelentését a verseknek, szükséges tisztában lenni az alap fogalmakkal, tényekkel, amikről már részletesen írtam itt: http://asztral.freeblog.hu/archives/2011/12/30/Jegyzetek_a_buddhizmusrol/
Igen megintcsak ezt a linket emlegetem. :) Mivel beleadtam mindent amit tudok! :)
Na akkor jöjjenek a versek:

Szállni a semmiben

Élőlényekkel van tele a Föld
De te soha egyiket se öld
Tibet rengeteg sok mezein
Szállva a karmák kezein

A gyertya kialszik, lángja eltűnik a mélyben
Az utolsó szikrák tovatűnnek az éjben
Határtalan bölcsesség kinyíló ablaka
Beszáll rajta sorban a lények tudata

Felhők között vízesések végtelen árja
Mindegyiket az üresség tava várja
Hegyek mögül a nap újra felragyog
A sűrű fák végtelenje között megragyog

Az idő fogalmát az időtlen eltörli
Ez a ragyogás a szennyet feltörli
Ahogy a tűz kialszik, többé már nem ég
Csendes semmi, üresség, így ez lesz a vég.

Nirvána

Nézd, minden csak jön és megy
Ami állandó dolog, az most csak egy
Nézd, minden változik, szalad
Minden körülötted a semmibe halad


Állandótlan, az összes öröm ám
És szenvedéshez vezet mind, lám!
A Megszabadulás határtalan boldogság
Nincs ennél semmire sem jobb orvosság


Magába nyel és kisugárzik belőled
Túlvilági fény áramlik felőled
Semmi sem tart már  rabságában
Eltűnő napok az idő nagyságában


Óriási üresség, csendesen végigsöpör benned
Nem kell többé új születéskor a Földön lenned
Forog a Föld, de mikor ér a forgás véget?
Ideszülető tudatokat még meddig kéret?


Meddig kér még itt lent embereket?
Átkarolva az egész térben lévő fellegeket?
Végül majd a megszabadulás körében
Mindannyian szállni fogunk az ég ölében.

Semmi

Csodálatos belső gyönyörrel tapasztalva a tudat üres mibenlétét,
Tisztán látva az építő és romboló folyamatok közös láncolatát
Ami van, az a nincs.
Az ég ma lila, és a fű kék.
Végelláthatatlan óceán a tér, melyben hullámok jönnek és mennek.
De ez a szavakon is túl van, ez túl van mindenen.
Ami van, azt egyszerűen úgy hívják: nincs.

Nincs

Nincs Út
Nincs amit el kéne érni
Nincs Cél
Nincs tükör
Nincs rárakódott por
Nincsenek tükörképek.

Igen, valóban sokszor használom azt a szót a verseimben, hogy NINCS. Ugyanis nem kell azon gondolkodni, hogy van-e, vagy nincs-e egy tárgy, valós, vagy nem valós-e egy tapasztalat, létezik-e, vagy nem létezik-e egy személy. Mert ezeken túl van a Nirvána. A szavakon, gondolatokon, a kérdéseken, a gondolatokon túl. Hogyan is lenne bármi, ha minden elmúlik? Egyedül csak a tudat igazság állapota nem múlik el. Az nem keletkezett, és nem múló. Minden más azon kívül keletkező és múló folyamat. És minden folyamat a tudatban merül fel. A tudat pedig üres, nincs se eleje, se vége. Minden dolog a tudatban merül fel, a tudat olyan, akár egy határtalan tér, melyben minden folyamat elmúlik. A Nirvána azonban áthatja a tudatot, és megvilágítja nekünk a dolgok természetét, hogy tisztán láthassuk azokat.
Ezek után tehát hogyan is létezne bármi? Mit érsz a múló boldogságok egymásutánjával? Ugyanúgy elmúlik minden boldogság, a Nirvána viszont megmarad ha tökéletesen eléred, és többé nem születsz újra ide a Földre, ahol rengeteg szenvedés éri a lényeket. Minden folyamatnak azonos ürességtermészete van. Egymástól nem különböznek, egyik sem jobb, vagy rosszabb, szebb, vagy csúnyább, hidegebb, vagy melegebb mint a másik. Ezeket a jelzőket csak a tudat aggatja rá a dolgokra, az olyan tudat, amely nem ismeri a dolgok ürességtermészetét. Éppen ezért: írhatom azt a versemben, hogy: "Az ég ma lila, és a fű kék."
Nincs valóság. Nincs nem valóság. Nincs valójában semmi.

ZEN KOANOK, TÖRTÉNETEK, SZÖVEGEK:

Sok zen koant olvastam már el életem során. Nagyon érdekesek a zen koanok, ajánlom Minden Kedves Olvasó figyelmébe. Tökéletesen, NAGYON INTENZÍVEN rámutatnak a tudat igazság állapotára. Azonban olykor kicsit nehéz megérteni a zen koanokat, ugyanis rövidek, de a lényeg bennük van. És nagyon intenzívek, erőteljesek, nagyon erős a hatásuk, ha megértjük, át érezzük, bele éljük magunkat, amennyire csak tudjuk, és elolvassuk többször is. Ne érezzük úgy, hogy a zen koanok matek feladatok, olvassunk sokat az alap fogalmakról (szamszára, Nirvána, Megvilágosodás, üresség, mulandóság, karma, stb.), érezzük át a koant, éljük bele magunkat, és megértjük tökéletesen. Minél jobban átérzed a zen szövegeket, koanokat, történeteket, annál jobb. :)
Sok zen koan van az interneten is, például itt van két nagyszerű blog:
-http://koan.blog.hu/
-http://szamszara.blogter.hu/281472/koanok

Azonkívül az eredeti Zen könyvek is nagyon jók.

JÓ SZÓRAKOZÁST! Ezúttal ennyi voltam. :) Akik szintén az Uton járnak, azoknak sok sikert, szívből kívánom, hogy mindannyian érjétek el a Célt! Most jó időre eltűnök, nagyon sok lényeget átadtam már Nektek a gondolataimból, melyek igazából már nagyon elcsendesedtek. A csönd azonban mindent elmond. Nem tudom mikor folytatom a blogozást, talán 4 hónap múlva, talán 8 hónap múlva jelentkezem. Addig is, aki szeretne valamilyen oknál fogva írni nekem, az felvehet MSNre, vagy írhat e-mailt. MSN: bigbang_girl1@hotmail.com.
Az E-mail címem is és MSN címem is ugyanez.

versek

Versek tőlem...

~

Szállni a semmiben

Élőlényekkel van tele a Föld
De te soha egyiket se öld
Tibet rengeteg sok mezein
Szállva a karmák kezein

A gyertya kialszik, lángja eltűnik a mélyben
Az utolsó szikrák tovatűnnek az éjben
Határtalan bölcsesség kinyíló ablaka
Beszáll rajta sorban a lények tudata

Felhők között vízesések végtelen árja
Mindegyiket az üresség tava várja
Hegyek mögül a nap újra felragyog
A sűrű fák végtelenje között megragyog

Az idő fogalmát az időtlen eltörli
Ez a ragyogás a szennyet feltörli
Ahogy a tűz kialszik, többé már nem ég
Csendes semmi, üresség, így ez lesz a vég.

Semmi

Csodálatos belső gyönyörrel tapasztalva a tudat üres mibenlétét,
Tisztán látva az építő és romboló folyamatok közös láncolatát
Ami van, az a nincs.
Az ég ma lila, és a fű kék.
Végelláthatatlan óceán a tér, melyben hullámok jönnek és mennek.
De ez a szavakon is túl van, ez túl van mindenen.
Ami van, azt egyszerűen úgy hívják: nincs.

Nincs

Nincs Út
Nincs amit el kéne érni
Nincs Cél
Nincs tükör
Nincs rárakódott por
Nincsenek tükörképek.

EZEK A VERSEIM (AZ ELSŐ HÁROM) kicsit nehezebben érthetőek, mármint azt nehezebb tisztán megérteni, amit ki akarok vele fejezni. Itt ebben a bejegyzésben is van szó ezekről a verseimről és itt részletesen el is magyarázom a gondolataim lényegét a versekről: http://asztral.freeblog.hu/archives/2012/02/20/Jegyzetek_a_buddhizmusrol_2_resz/

Egy másik sík

Csendes, mély semmi, te üresség
Távol van innen a bűnösség
Egyre mélyebbre húzol
A nagy semmibe kúszol

Csodás, földöntúli érzés
A mélybe még egy lépés...
Kirajzolódik egy másik sík
Ahol nem fut színes csík

Csak vakító fehérség honol
Sok - sok asztráltest lohol
Ez a buddhikus dimenzió... állítólag
Léte nem másképp hat, csak kábítólag

Elfog a béke, micsoda hely
Olyan fehér, mint a tej
Sok - sok lélek körülöttem elhalad
Ez a hely talán örökké megmarad

Ulqiorra

Ulqiorra, te olyan vagy, mint a méreg
Amerre jársz, lehullik a fákról a kéreg
Jártas vagy a harcművészetekben nagyon
Csak vigyázz, szíved jéggé ne fagyjon!

Nem vigyáztál, banditákkal lófrálsz
Tudod, hogy a rossz utakon kószálsz
Küzdeni sem próbálsz a karmád ellen már
Téged sajnos a sötétség mélysége vár

Embereket fosztasz ki, aranyat tőlük szedtél
Most nézd meg jól Ulqiorra, hogy mivé lettél
De az élet elsodort egy jó ember mellé
Felajánlotta neked hogy elterel a jót út felé

De te egész életedben nem éltél ezzel, te nem...
Nem hatna rád még egy megvilágosodott sem
Sok-sok élet óta nem érdekelnek téged a jó dolgok
De most ide halgass Ulqiorra, egy valamit mondok

Az a kard a kezedben nem ad hatalmat
Hanem vagánykodást jelképez és siralmat
Sosem fogod érezni, milyen a harcos lét
Mert a kardod jó lelkeket tép szét.

Nirvána

Nézd, minden csak jön és megy

Ami állandó dolog, az most csak egy

Nézd, minden változik, szalad

Minden körülötted a semmibe halad

Állandótlan, az összes öröm ám

És szenvedéshez vezet mind, lám!

A Megszabadulás határtalan boldogság

Nincs ennél semmire sem jobb orvosság

Magába nyel és kisugárzik belőled

Túlvilági fény áramlik felőled

Semmi sem tart már  rabságában

Eltűnő napok az idő nagyságában

Óriási üresség, csendesen végigsöpör benned

Nem kell többé új születéskor a Földön lenned

Forog a Föld, de mikor ér a forgás véget?

Ideszülető tudatokat még meddig kéret?

Meddig kér még itt lent embereket?

Átkarolva az egész térben lévő fellegeket?

Végül majd a megszabadulás körében

Mindannyian szállni fogunk az ég ölében.

A repülő Buddha
Volt egy szerzetes egyszer réges-régen
Eldöntötte,hogy ő bizony repül az égen
Mivel megvilágosodott lett sok év után,
Képességei nem voltak már elzárva bután

Takarodó után az ablakon át mászott
A párkányon állva dideregve fázott
Felemelkedett hát a kolostor tetejére
Rálépett egy Buddha szobor elejére

"Ó, véletlenül történt meg ez!"-siránkozta.
"Ó, bocsáss meg, Buddha!"-imádkozta
De nem ez volt most az egyetlen baj
Bizony meglátta őt valaki messze jaj!

Egy szegény nő volt az, aki őt látta
A testét rémülten a földhöz vágta
Eszméletvesztés előtt ezt ordította:
"Ő ott a nyugalmamat felfordította!"

Erre azonnal a kolostori nép mind kijött
A szerzetes, mint akit egy ágyu kilőtt
Messzi tájakra szárnyalt, messzire került
Másnap hajnalban a kolostorba visszarepült

Azt, hogy ki repült aznap éjjel, nem tudták a többiek
Azt hitték, valami mágiát műveltek odébb a földiek
A repülő Buddha pedig csak mosolygott az eset után
A többiek pedig folyton-folyvást találgattak bután.

Rajzolj nekem egy új világot

Egyre jobban kijutva a sötétségből
Akaratból, nem csak puszta szerencséből
Magam mögött hagyva a romokat
Jobban eltörlöm a fekete foltokat

És jöttél te, aki új világot rajzolsz nekem
Egyre szebb álmokba kalandozol velem
Megláncoltuk egymást, vajon mennyi időre
Ezt csak a karmánk tudhatja előre

Erősek a mi láncaink, nagyon...
Áttörnek minden nagy fagyon
Felolvasztod a jéghegyeimet
Megerősíted a fényeimet

Rajzolj nekem kérlek télből tavaszt
Többé nem lesz jég, ami megfagyaszt
Mert új világot rajzolsz nekem
Egy békés ürességbe jutsz velem

A farkasok úrnője

Egyszer régen élt egy lány
Voltak képességei, kitudja hány
Kolostorban élt, ahogy teltek az évek
Birtokában lettek spirituális fények

Egy napon találkozott egy farkassal
Ezen a napon szembesült a sorssal
A farkas a nő felé indult, de nem bántotta
A nő rejtett képessége önmagát megmutatta

Farkasnyelven kezdett beszélni az ordashoz
Bátran közelebb ment a farkashoz
Úgy érezte, hogy a szíve most megnyílik
De mi ez, a farkasok az ő nyelvét beszélik?

Farkasnyelven szólt hozzá az ordas
És a nő értette, mit mondott a farkas
Csodálkozott is, de még mennyire
Sosem érezte még magát furcsán ennyire

Ő tud beszélgetni a farkasokkal!
Tartja a kapcsolatot a felső hatalmakkal
Álmaiban sokszor farkasként futott
De rejtett képességéről semmit sem tudott

A farkasok most tisztelik őt
Érzik a szívében a nagy hőt
Sok - sok farkas beszélget már vele
A nő farkasháton száll az éjbe bele

Csillagok vigyáznak rájuk odafentről
A telihold nézi őket messziről
A farkasok homlokán furcsa jel fénylik
Összetartoznak és úrnőjüket éljenzik

Tanulnak tőle ezt - azt és mágiát
Elsajátítják a tudatos álmodást
Homlokukon a jel összetartozást jelképez
Egy nap valami elvezetett egy farkas vesztéhez

Ez a farkas elkóborolt ellenséges földre
Egy gonosz mágus halálra döfte
MEgtámadta a nőt és a farkasokat
Kitalált gonosz gondolatokat

Tudta mihez kezdjen most sötét életével
A nő és a farkasai segítségével
Eldöntötte hogy úgy hódit meg majd vidékeket
A farkasok segítségével elvesz majd emberi életeket

A nő viszont ezt nem hagyta
A varázsbotját a férfi felé tartotta
A farkasok erre mind nekilódultak
Jámbor állatokból mind megvadultak

Elkergették a sötét varázslót és a seregét
Megmutatták nekik a farkasok erejét
Úrnőjüket vonyítva éljenzik
A jók ereje a havas vidéken fénylik

A nő a varázsbotot észak felé tartotta
És a farkasok messzi vonyítását hallgatta
Még mindig nehezen hiszi el hogy nem álmodik
Pedig a havas völgyekből a valóságba távozik.