metálfarkas = kiroru blogja

Jegyzetek a buddhizmusról

Sziasztok ismét Kedves Barátaim. :) Mindenkinek boldog újévet először is. Mostanában irogattam a buddhizmusról jegyzeteket, és úgy döntöttem felteszem ezeket a jegyzeteimet a blogomra is, mivel a statisztikák alapján sok olyan ember talál ide az internetes keresőkről, akik érdeklődnek a buddhizmus iránt, és van egy - két olyan barátom is, akik érdeklődnek a buddhizmus iránt, és valamelyikük kimondottan buddhista is. Ezért úgy döntöttem, hogy közzéteszem a jegyzeteimet a blogomon, hogy segíthessek a kezdőknek, és azért is, hogy azok, akik szívesenek olvasnak ilyen témában, elolvashassák.
Megfelelő meditációs gyakorlatokkal, és ezeknek a tényeknek  a megértésével, amiket én most itt nektek leírok, közel lehet kerülni a megszabaduláshoz (másszóval a Nirvánához), és el is lehet érni kitartással, és sok gyakorlással. Megfelelő meditációs gyakorlatok alatt azt értem, hogy például vipasszaná meditáció, mely során minden elénk táruló jelenséget meg tudunk vizsgálni, vagy rövidebb légzést figyelő meditációk, vagy akár magasabb szintű meditációk, melyek buddhaformákon való meditációk, mantrákkal való meditációk. Ilyeneket az interneten, vagy fórumokon is sokat lehet találni, de a legjobb kapcsolat során megkapni buddhista tanítóktól.

Az éntelenségről


A tudat, ami nincs megszabadulva a szenvedéstől, mindent énnek lát, tele van egoval, ragaszkodással, vágyakkal és negatív és pozitív benyomások sokaságával, mindenféle gondolattal, amíg a megművelt tudat, ami a Nirvánában nyugszik, mindezek ellentéte.
Az ilyen tudatban nincs ragaszkodás, nincsenek ego maradványok, nincsenek vágyak, nincsenek negatív benyomások, a gondolatok elcsöndesednek, az értelmetlen, hasztalan gondolatok megszűnnek valamilyen szinten, az ilyen tudat folyton felismeri az illúziókat, a szenvedést, az összes szenvedő lényt tisztán látja, és a határtalan térben lebeg, túljutva mindenen, és tisztán látja, hogy minden üresség, és a dolgok amiket tapasztal, mind tudat, és minden dolog csak keletkezik, alá van vetve a változásnnak, és elmúlik. Tudja, hogy a Nirvána az egyetlen az univerzumban, ami se nem keletkezett, se el nem múló.

A tudatlan emberek mindent énnek észlelnek, ész nélkül vágyódnak, megragadnak rengeteg dolgot. Kapzsik a pénz miatt, egy kapzsi, versengő, nyomorúságos világban élnek, amikben ugyan vannak pozitív dolgok is, de cipelük saját maguk terhét a lények. És hiába érzik magukat akár évekig, vagy évtizedekig is szinte mindig boldognak, boldogságuk elmúlik, bármi rossz bármikor megtörténhet, ezért aztán szenvednek, majd meghalnak, újraszületnek, és ismét ugyanaz a folyamat történik: boldogok, szenvednek, boldogok, szenvednek, és így megy ez tovább, és tovább, ismeretlen, kezdet nélküli idők óta. Egészen addig az életig megy ez a lánc, amíg az illető észre nem veszi, hogy itt valami nem oké, és többet, jóval többet és értékesebbet lehet kihozni a tudatból. Ekkor elindul a buddhizmus útján, és végül célba ér. Többé nem tér vissza a szamszárába, és egy sokkal tisztább világba érkezik meg a halálkor.

A tudat kitisztulva olyan szabad akár a sas. Tökéletesen szabadon, mindentől függetlenül szárnyall a határtalan térben, akár egy sas a határtalan égboltban. Megtalálva a tudást arról, hogy az egész határtalan teret átitatja az üresség, szabadon nyugszik a tudat a Nirvánában, és az ilyen tudat megérti, hogy a tudat olyan akár egy tükör, ami visszatükrözi az előző életbeli tapasztalatokat, gondolatokat, cselekedeteket, és olyan független, akár a sas az égen, miközben szabadon szállva észreveszi mindezen tények mellett a felhők, és a tájak valódi szépségét és valódi jelentését.

A forma nem én. A forma alá van vetve a keletkezésnek, a változásnak, és az elmúlásnak. A forma szenvedést okoz, a formát nem lehet teljesen a kedvünkre formálni. Ha a formára azt mondhatnánk, hogy ,,én" , ,,ez én vagyok" , ,,igen, ez az én formám, csak az én formám" , akkor a forma nem lenne alávetve a változásnak, és az elmúlásnak, ha mi nem akarnánk, és nem okozhatna senkinek sem szenvedést. Ha a forma én lenne, akkor teljesen a kedvünkre formálhatnánk. De ezekre mind képtelenek vagyunk, formánk átalakul, elvész, és az előző életbeli tettek, gondolatok, benyomások,stb. alapján áll össze egy olyan formává, amit jelenleg tapasztalunk. A forma ezért hát nem én.
Az érzékelés sem lehet én. Az érzékelés alá van vetve a keletkezésnek, a változásnak és az elmúlásnak. Az érézékelés szenvedést okoz. Az érzékelést nem lehet teljesen a kedvünkre formálni. Ha az érzékelésre azt mondhatnánk, hogy ,,én" , ,,ez az én érzékelésem" , ,,ez én vagyok" , akkor az érzékelés nem lenne alávetve a változásnak és az elmúlásnak sem, ha mi nem akarnánk. Ha az érzékelésben lenne egy cseppnyi én, akkor amikor a kedvünk tartaná, teljesen saját kedvünkre, kényünkre formálhatnánk, azokkal a gondolatokkal, hogy ,,most ezt érezzem", ,,most azt érzékeljem" , ,,most ne ezt érzékeljem, hanem azt." Akár egy sebes sodrású folyó, amiben a víz sziklákkal, növényekkel, vagy akár halakkal találkozik az útján, érzékelésünk épp így van alávetve a változásoknak, átalakulásoknak, a megszűnéseknek, hogy aztán újabb érzékelés születhessen, majd tűnhessen az is el, és így tovább. Előző életbeli tettek, gondolatok, tapasztalások, benyomások alapján születnek meg a különböző érzékelések amiket jelenleg tapasztalunk. Nem illúziónak látva elhiteti a tudatlan lényekkel, hogy énnek kezelve az érzékeléseket, az érzékelésekkel együtt kell mozogniuk, és végig kell szenvedniük az érzékelések bonyolult sorozatát.
A tudat sem én. A tudat ugyanúgy alá van vetve a keletkezésnek, változásnak, és elmúlásnak, ahogy a forma, és az érzékelés. A tudat is épp úgy hol szenvedést hoz, hol boldogságot hoz, és nem lehet a tudatot teljesen a kedvünkre formálni. Sokszor olyanokat mondunk, amiket nem akarunk, lyan gondolatok merülnek fel, amik számunkra teljesen idegenek, nem akarunk erre, vagy arra gondolni, de hiába szeretnénk, ezek a dolgok megtörténnek. Ezek is mind előző életbeli gondolatokból, tapasztalatokból, tettekből állnak össze, azokból az időkből amikor olyan dolgokat tettünk, vagy gondoltunk, amit most nem szívesen tennénk, vagy gondolnánk, vagy épp fordítva. Vagy előző életünkben tettünk egy nagyon rossz dolgot, és jelenlegi életünkben mélyen megbánunk mindent rosszat, de előző életünkben eszünk ágában sem lett volna megbánni semmit, mert elvetemültebbek és ridegebbek voltunk, jelenlegi életünkben viszont valami hatására (például társaság, környezet, megbánás, a fény felé fordulás, vagy még akár sok más hatás) hatására jószívűbbek vagyunk, és még csak bele sem gondolnánk abba, amit tettünk előző életünkben. Ha a tudatra azt mondhatnánk, hogy ,,ez az enyém" , ,,ez én vagyok" , akkor a tudat örökkévaló lehetne, nem lehetnének benne előző életbeli gondolatok = azaz nem lenne alávetve a változásnak, és az elmúlásnak. És ha a tudat valóban én lenne, akkor minden úgy történne, ahogy mi akarnánk.

A tudat mindent visszatükröz. Amiket jelenleg látunk, érzünk, hallunk, gondolunk, azok mind azt jelentik, hogy úgymond általunk ültetett magokból hajtanak ki növények. A magok mélyen a tudatunkban vannak, és ezeket a magokat előző életeinkben ültettük el. A nem megszabadult tudat együtt mozog a magok általi szenvedésekkel, és szinte semmit sem tehet ellenük. A Nirvánában nyugvó tudat azonban nem mozog együtt a szenvedésekkel, és jóval többet tehet ellenük, mint a nem megszabadult tudat. A Nirvána képes mindentől megkímélni, és az üresség mindenhol tisztán láthatóan ott van a tudat számára, mert a tévnézetek és az illúziók már mind eltűntek.

A NIRVÁNÁBAN NYUGVÓ TUDAT MINDENTŐL MENTESEN,
TÖKÉLETESEN TISZTA ÁLLAPOTBAN NYUGSZIK.
A HATÁRTALAN ÜRESSÉGBEN, AHOL SEMMI NINCS,
AHOL SEMMI SEM SZENNYEZHETI A TISZTASÁGOT,
ÉS A TUDAT HATÁRTALAN SZABADSÁGÁT,
ÚGY SZÁRNYALL SZABADON A SZABAD TUDAT,
AKÁR EGY SAS A GYÖNYÖRŰ ÉGBOLTBAN.

Az érzéki élvezetek hajszolásai azonban még a Nirvánát elért lények számára sem tesznek jót, mert szinte mindig csak az egot látni bennük, mást nem igazán. Persze vannak kivételek. A tudatnak ahhoz, hogy tökéletesen a megszabadult tudatállapotban lehessen, nem az érzéki élvezetek hajszolására van szüksége, hanem arra hogy mértékkel együnk - igyunk, esetleg szeretkezzünk, stb. , a középúton maradva mindig. Nincs is szükség már a megszabadult tudatállapotban az érzéki élvezetek sokaságára. Egyszerűen nem kívánja őket túlzottan már a tudat. Már értelmetlennek tűnik ehhez a magas szintű tapasztaláshoz képest. (magas szintű tapasztalás = itt a megszabadult tudatállapotra gondoltam.)
SZEMÉLYES VÉLEMÉNYEM SZERINT a szex a legerősebb érzéki élvezet mind közül, mert tele van erős testi vágyakkal. A SZEXRŐL BŐVEBBEN LENTEBB FOGOK ÍRNI, EGY KÜLÖN TÉMAKÖRBEN, DE INKÁBB A SZEXUALITÁSON VALÓ TÚLLÉPÉSRŐL FOGOK ÍRNI NEKTEK (akadnak buddhisták akik túl akarnak lépni a szexualitáson). A megszabadult tudat azonban teljesen másként éli át a szexet, mint a nem megszabadult tudat, mégsincs már egyeltalán szükség a Nirvánában a szexre, és fokozatosan végleg el is lehet hagyni, és jobb is nélküle, mert a szex nélkül már semmiféle akadály nincs abban a célban, hogy továbbhaladjon a megszabadult tudat a tökéletes megvilágosodás felé. (A megszabadulás és a megvilágosodás nem ugyanazt jelenti. De például a hínajánában mindkettő ugyanazt jelenti, mert ebben az irányzatban csak a Nirvánáig haladnak az emberek, ott csak a megszabadulás a cél, és ezért a hínajánában a megszabadulást megvilágosodásnak is hívják, míg a buddhizmuson belül más irányzatokban a kettő nem ugyanazt jelenti, teljesen más.) Úgy gondolom hogy a szex valóban a legerősebb érzéki élvezet. Azonban vannak, akik élnek vele, mert a buddhizmuson belül egyes irányzatok nem köteleznek arra senkit, hogy hagyjanak fel a szexualitással, csupán mértékkel tegyék, ne űzzenek sportot belőle. Egy megszabadult tudat számára a szex azonban csak egy kis csokidarabnak tűnik, ami keletkezik, alá van vetve a változásnak, és elmúlik. Csak egy energia, és nem csak az számít, hogy az egyik fél jól érezze magát, hanem az is számít, hogy a másik fél is jól érezze magát, tehát az együttlét alatt megteszünk mindent annak érdekében, hogy a partnerünk is nagyon jól érezze magát, annyira, amennyire csak tőlünk kitelik. Tisztán látja a megtisztult tudat, hogy a szex egyeltalán nem önös dolog. A tudatunk nyitottabb, felszabadultabb lesz a szextől, és ez válhat a gyakorlásunk javára is valamilyen szinten, ha még nem vagyunk megszabadulva. DE A SZEXUALITÁSON VALÓ TÚLLÉPÉSRŐL MAJD LENTEBB FOGOK NEKTEK ÍRNI. Most térjünk vissza az éntelenséghez.
A lények kezdet nélküli idők óta, behatárolhatatlan idők óta születnek újra, szűnnek meg újra, és újra, vándorolnak a világokban, újra és újra, létrehozva dolgokat, fogyasztva dolgokat, később átélve azoknak a dolgoknak a visszatükröződéseit, azaz az eredményeit. A Nirvánát elérve a tudat megszabadul az egotol, az ego általi összes szennyeződéstől, és sok előző életbeli maradványtól, és véget ér a jövés - menés. A tudat ekkor túljut a világ gyötrelmein, és már szinte alig érzi át az őt sújtó gyötrelmeket, mert feltűnik neki, amikor azok keletkeznek, feltűnik neki, miképp keletkeznek, feltűnik neki, hogy milyen múltbéli tettekből keletkeztek, és a tudat nem a problémát nézegeti, hogy mennyire gyötrelmes, hanem automatikusan elkezdi keresni a problémára való megoldást, majd amikor ennek hatására elmúlik a probléma, a tudat tisztán látja, hogy épp megszűnik a probléma, és a tudat épp megtisztul egy előző életbeli rossz tett eredményétől. A tudat közben együttérzően megnyílik mások felé, mivel felszabadul a tudatban lévő szeretet nagy része, ami eddig ugyebár az ego által elzárva, csak néha fel - feltűnt a tudatban. A megszabadult tudatban már eléggé jelen van az együttérzés is mások iránt. Azonban nem teljes egészében. Sokkal többet lehet kihozni a tudatban lévő természetes együttérzésből és szeretetből HA OLYAN GYAKORLATOKAT VÉGZÜNK, AMIKTŐL NÖVEKSZIK A BENNÜNK MÉLYEN MEGLELHETŐ EGYÜTTÉRZÉS ÉS SZERETET, AZONBAN EHHEZ NAGYON SOKAT KELL ILYEN MEDITÁCIÓS GYAKORLATOKAT VÉGEZNÜNK, ÉS ŐSZINTÉN AKARNUNK KELL, HOGY A TUDATBAN REJLŐ TERMÉSZETES EGYÜTTÉRZÉS ÉS SZERETET TÖKÉLETESEN FELSZABADULHASSON. VALAMINT AZ IS NAGYON SZÁMÍT, HOGY ŐSZINTE SZERETETTEL ÉS EGYÜTTÉRZÉSSEL TEKINTSÜNK ÖNMAGUNKRA, ÉS MINDEN ÉRZŐ LÉNYRE. EZEKRŐL BŐVEBBEN MAJD KÉSŐBB ÍROK, EZ EGY MÁSIK TÉMAKÖR.

Visszatérve a jelenlegi témához, az éntelenséghez, még ezeket tudom megjegyezni róla a saját megfogalmazásommal, gondolkodásommal:
HA MINDEN ELMÚLIK, AKKOR MÉGIS MI ALKOTATNA EGY SZEMÉLYISÉGET? Hogyan határozhatod meg magadat, hogyan személyesíthetsz meg olyan dolgokat, jelenségeket, folyamatokat, amik folyamatosan elmúlnak, keletkeznek, és elmúlnak? Ha szomorú vagy, az te vagy? Ha boldog vagy az te vagy? A tested is változik folyamatosan. Folyamatosan változó jelenségekre nem lehet azt mondani, hogy az egy dolog. Több dologra nem lehet azt mondani, hogy az egy dolog.

"Az ,,én" egy tévképzet, téves nézet.

Az emberek megalkotják az ,,én"-t, mint egy KÜLÖNÁLLÓ személyiséget. Úgy vélik, hogy az ,,én" hallja a hangokat, az ,,én" látja a látványt, stb. Tehát úgy vélik, hogy EGY SZEMÉLY tapasztalja a TŐLE ELKÜLÖNÜLŐ dolgokat.
Ezzel a látásmóddal több elemre oszlik szét az, ami egyébként egy végtelen egység lenne. Olyan fogalmak képződnek, hogy:
-külső világ (például az autók, a fák, a többi ember, stb.)
-belső világ (az érzelmek, érzések, fájdalom, stb.)
Tehát kialakul a kívül, a belül, kialakul az összes téves nézet.

Valójában a tapasztalt jelenségek, a tárgyak, amiket látunk, a beszélgetések, amiket hallunk, a madarak hangja, stb., stb. nincsenek tőlünk elkülönítve. Nincs elválasztás a tapasztaló (a tudat) és a tapasztalat között. (például ivás)
Sehol sincs semmiféle eleválasztás. Nincs se külső, se belső, nincs kint, és nincs bent. A tudat maga a pillanatnyi tapasztalás.
Nem pedig egy elkülönített személy lát, hall, észlel, érez.
A tudat a látás. A tudat a hallás. A tudat az észlelés. A tudat a tett. Az érzés. És így tovább. A test is a tudat. Minden, ami megjelenik, az a tudat.
A tudat maga a jelen pillanat.
A jelenségeket a tudat jelenití meg, és a tudati jelenségek a tudat által szűnnek meg.
Minden jelenség, ami megjelenik az a tudat.
Minden pillanat egy pillanat alatt jelenik meg, és múlik el a következő pillanatra tökéletesen.
A tudat szabad, nem meghatározott, megfoghatatlan, megnevezhetetlen, teljesen üres, mindentől mentes, ÉS SENKIÉ. Senki nem birtokolja a tudatot, a tudat üres, mentes, minden korláton túl van. Tehát túl van a megszemélyesítés téves nézetén is."

Az újraszületésről, a halálról, és a világokban való kóborlásról szólván, még ezeket tudom megjegyezni:

-A Nirvánában nyugvó tudat számára már nincs test amihez kötődne. Ezért a halál beáltakor sincs test, amihez kötődne, ezért nem keres magának testet egy következő életbeli léthez, amikor a bárdoba érkezik a megszabadult lény.

-A Nirvánában nyugvó tudat számára már nincsenek érzékelések, amikhez kötődne, ezért a halál beáltakor nem kutat, nem keres szagokat, érzelmeket, érzéseket, formákat, hangokat, amik egy következő élethez vezetnék őt. Az ilyen tudat minimum csak buddhák formáit jeleníti meg szándékosan a bárdoban ( a bárdo a halálkor megjelenő tér) vagy egy világ formáját (például a Tiszta Földét), annak érdekében, hogy egy olyan világba juthasson a tudata, ami tökéletesen tiszta, és határtalanul messze áll a szamszára világaitól, a szellemek, az állatok, az istenek, a pokollakók világaitól, és stb. alsóbb világoktól.

-A Nirvánában nyugvó tudat számára már nincsen semmiféle tudati megnyilvánulás, amihez kötődne, ezért a halál beáltakor nem keres, nem kutat tudati jelenségeket, megnyilvánulásokat, amik következő élethez vezetnék őt, ha keresne bármit a bárdoban, ami neki tetszik. A halál bekövetkezésekor csak arra koncentrál, hogy ne szülessen újra, hanem egy tökéletesen tiszta világba juthasson most. (például a Tiszta Földre.)

-A Nirvánában nyugvó tudat már semmihez sem kötődik, a bárdoban félelem nélkül, ragaszkodások nélkül, érzelmek nélkül, tisztán, tiszta együttérzéssel a tudatában, és tiszta tudással a tudatában csak néhány ,,gondolattal" időzik. Olyan ,,gondolatokkal" hogy nem szület újra, hanem továbbjut egy tökéletesen tiszta világba. Megjelenít formákat erről a világról ( például a Tiszta Földről), és megjelenít formákat buddhákról, vagy csak egy személyről (például csak Amitabha Buddháról), azzal a céllal, hogy egy bizonyos tiszta világba juthasson a tudata a halál beáltakor.

-A HÉTKÖZNAPI TUDATÁLLAPOTÚ LÉNY a halál beáltakor érzéseket, tudati megnyilvánulásokat, formákat, mindenféle számára vonzó dolgot keres, kutat, egoja terhét cipelve, miközben félelmek, zavarodottságok, ragaszkodások, és emlékek uralják a tudatát. Ezek okáért újraszületik.

-A hétköznapi tudatállapotú lény, bárhol is élje életét, bármelyik olyan szenvedésnek alávetett világban, ahol nem csak olyan lények élnek, akik művelik a tudatukat, ez a hétköznapi tudatállapotú lény mélyen átéli a szenvedéseket, amikkel szembetalálja magát, és egoját cipeli, amíg meg nem hal, majd utána is, egészen addig az életéig, amíg meg nem találja a Nirvánát.

Mulandóság

Az úton a mulandóságot nagyon figyelembe kell venni. Meg kell értenünk ezt is helyesen, mint ahogyan megértettük az éntelenség fogalmát is, a Nirvána fogalmát is, a Nemes Nyolcrétű Ösvényt is, a Négy Nemes Igazságot is, és emelett folyamatosan meditációs gyakorlatokat is kell végeznünk.
A mulandóság ténye egy egyszerű poharat megnézve is erősen tudatosítható magunkban. Például nézzünk meg egy poharat. Keletkezett, és el fog múlni. Természete múlandó és üres.
Most nézzünk meg egy számunkra fontos ajándéktárgyat, amit a szüleinktől, egy baráttól, vagy akárki mástól kaptunk, aki fontos nekünk. Ez a tárgy is mulandó természetesen. A nem megszabadult tudat az ilyen ajándéktárgyat énnek látja, kötődik hozzá, és nem látja valódi természetét. Ez a tárgy azonban mulandó, ezért ürességtermészete van, és nem létezik, illúzió csupán. Ezt a tárgyat viszont énnek látja a nem megszabadult lény, és ezért ragaszkodik hozzá, pedig nincs értelme ragaszkodni a tárgyhoz, mert a tárgy mulandó, és nem létezik. Ebből következőleg az a személy is mulandó, üres, és nem létezik, akitől kaptuk az ajándékot. Az a személy a tudatában felmerülő emlékeket, érzelmeket, gondolatokat, tetteket, élményeket éli át, ezeket érzékeli, és aztán mindezek eltűnnek, és új érzelmek, gondolatok, cselekmények, stb. jelennek meg a tudatában, majd tűnnek el újra.
A tudat egy határtalan tér, amelyben bármi megjelenhet, majd eltűnik. Mély személyiség, amit ,,én"-nek, vagy ,,te"-nek, vagy ,,ő"-nek lehetne mondani, nem létezik. A tudat üres, határtalan tér, amely egy tükörhöz hasonlítható. Előző életeinkben tett tetteink, gondolataink, és tapasztalataink, stb. tökéletesen visszatükröződnek ebben az életünkben, és a dolgok, amik történnek velünk, sokszor nem befolyásolhatóak. Erről a témáról írtam bővebben az Éntelenség  nevű jegyzetemben. Tehát ha létezne személyiség, egy énnek nevezhető fogalom, akkor kényünkre-kedvünkre alakíthatnánk érzelmeinket, érzékelésünket, testünket, és gondolatainkat. De ezek nem lehetségesek, tehát nem létezik egy állandó ,,én", akinek mélyreható személyisége lehetne. Mélyebben ebbe a témakörbe (az éntelenségbe) nem megyek most bele, mert erről már írtam egy külön jegyzetemben, az Éntelenség című témakörben. Visszatérve a tárgyhoz, amit számunkra fontos személytől kaptunk: ha mindent amit eddig leírtam, úgy ahogy van, elejétől a végéig megértünk, akkor rájövünk hogy valóban nincs értelme ragaszkodni sem magához az ajándéktárgyhoz, sem magához a személyhez, akitől azt kaptuk - sőt, semmihez.
Ezek után a szemlélődések után figyeljük meg az érzéki élvezeteket, melyeket napjaink során fogyasztunk. Sok buddhista igyekszik eléggé kerülni az érzéki élvezeteket, mert akadály számukra az úton, és / vagy megszabadult tudatállapotukban már nincs rájuk szükségük. Ha megfigyeljük az egyik érzéki élvezetet, akkor megértjük, hogy ez is keletkezik és elmúlik, miközben testünk és tudatunk lehetővé teszi azt, hogy átélhessük az érzéki élvezetet. Ez az esemény esetleg olyan jó volt számunkra, hogy emlékek törnek fel később bennünk az élménnyel kapcsolatban. Azonban ezek az emlékek is mulandóak, mint ahogyan maga az élmény is az. Ezeket a tényeket nagyon tudatosítanunk kell magunkban. Ha az érzéki élvezetek értelmetlenségére, ürességére, nem létezésére és mulandóságára összpontosítunk nap mint nap, akkor rengeteget segíthet nekünk ez a felfogás a ragaszkodásnélküliség kifejlesztésében, és az élvezethalmozás megszüntetésében. Az élvezetek halmozása egyértelműen erősen kiszolgáltatják az egót.
Már világossá vált számunkra, hogy minden mulandó, ürességtermészete van, és ezek miatt illuziók, és nem léteznek a dolgok. Kivétel a mulandóság alól a Nirvána és a megvilágosodás, mert ezek nem múló és nem keletkezett tudatállapotok. Most térjünk át a szeretteinken való szemlélődésre.
Érzelmileg kötődik, foggal-körömmel ragaszkodik normális esetben a nem megszabadult tudatú lény a szeretteihez. Ez az egyik fajtája a szeretetnek, az a fajtája, amelyben ott van az ego, ott vannak bizonyos feltételek, és elvárások. A nem megszabadult tudat mindezen tényezők mellett nem képes tisztán látni egyes helyzeteket, összetűzéseket embertársai, és szerettei között. Ha úgy érzi, hogy valaki szándékosan rosszat tett ellene, az nem feltétlenül van úgy. Lehet, hogy az olyan személy, aki tett valami rossznak tűnő dolgot más ember ellen, ő inkább zavarodott, mint rosszindulatú. Vagy lehet, hogy egyszerűen csak a bolhából elefántot csinálunk olykor - olykor (mint ahogy manapság sokan), azaz az is lehetséges hogy kis problémákból óriási problémákat csinálunk. A nem megszabadult tudat könnyen belemélyed ezekbe a látásmódokba. Vagy például nem érti helyesen azt sem, hogy nem kritizálhat meg lazán másokat azért, mert nem tetszik neki, amiket másoktól, például az egyik szülőjétől lát. Például tegyük fel, hogy az édesapja szereti a rockzenét, de a gyereke nem. De ez még nem jogosít fel senkit a kritizálásra, és más stílusok leszólására. Egyszerűen el kell fogadni, hogy mind másmilyenek vagyunk. És ha nem szeretjük a rockzenét, akkor amíg a házunkban valakinek köszönhetően rockzene szól, mi tegyük be a füllhallgatónkat a fülünkbe, és hallgassunk a kedvenc zenéinket. Az egotól terhes tudat mindazokat a helyzeteket, amiket most leírtam, egyszerűen nem képes tökéletesen tisztán látni. Egy személyben, aki úgy tűnik, hogy rosszat követett el ellene, egyszerűen nem tud benne rosszindulat helyett zavarodottságot látni (holott lehet, hogy épp zavarodottságról van szó), szeretete szigorú feltételeken alapul (rosszabb esetben nagyon szigorú). Kis problémákból nagyokat csinál, nem látja tisztán mások érzelmeit, stb. Ez a fajta szeretet a nem tudásból fakad, és ez a fajta szeretet a nem megszabadult lények természetéből adódó szeretet.
Most nézzük meg a másik fajta szeretetet. A szeretetnek ebben a fajtájában nincs ego, nincs ragaszkodás, nincs kötődés a másik személy iránt, nincs túl sok feltétel, nincsenek szigorú elvárások, csak lazák, és lekezelő stílusunk sincs a szeretteink felé, képesek vagyunk tökéletesen tisztán látni az érzelmeket, helyzeteket, és az összetűzéseket magunk körül. Tudatosan megjelenik bennünk a gondolat arról, hogy ha valaki kifejezetten szomorú, rosszkedvű, rosszindulatú, vagy bármiféle más zavarodottságra utaló érzelem befolyásolása alatt áll. Ezek az érzelmek mind a nem tudásból fakadnak, és a zavarodottságból. Aki rosszat tesz mások ellen, ő is inkább zavarodott, mint csak kimondottan rosszindulatú. Amikor egy megszabadult, vagy megvilágosodott lény úgy érzi, hogy ártottak neki, akkor ésszerűen és higgadtan megpróbálja az illetővel megbeszélni a nézeteltéréseket, problémákat, és általában úgy viselkedik, ahogyan leírom Nektek később  A minket körülvevő világ, és a minket körülvevő lények című témakörben azt, hogyan érdemes viselkednünk az ellenséges személyekkel. A megszabadult tudatú lény nem csinál kis problémákból nagyokat, se a szerettei, se a barátai, se egy közösség körében, hanem ahelyett hogy magán a problémán rágódna, ésszerűen megpróbálja megoldani azt. Tisztán lát, és tisztán gondolkodik, ego nélkül átlátva a különböző nehézségeket a többi emberrel kapcsolatban. Nem szólja le a barátait, családtagjait, ismerőseit az ő különöbző nézetük, stílusuk miatt, hanem elfogadja, hogy nekik más ízlésük van, mert mindenki másféle, és nem vagyunk ugyanolyanok. Ezen a megszabadult, vagy megvilágosodott szinten a szeretet tehát ilyen. És mélyen együttérzőek vagyunk mindenki iránt, mindenkinek jó életet, pozitív gondolkodást, és a legmagasabb színtű boldogság elérését kívánjuk. Ilyen az egón, és ragaszkodáson túli szeretet és együttérzés. AZONOS EGYÜTTÉRZÉSÜNK, ÉS AZONOS SZERETETÜNK LESZ MINDENKI IRÁNT. Akikben túl sok a negatív vonás, őket pedig inkább sajnáljuk, és inkább békés szándékkal jót kívánunk nekik, hogy a jövőben kedvesebbek legyenek és ne legyenek ennyire zavarodottak. Tehát nem fogunk sem jó, sem rossz embert megkülönböztetni, és nem fogunk kettőségekben gondolkodni. Mindenki, és minden egyenértékűvé válik számunkra. És ezt a tökéletességig fejlesztjük, egészen addig, amíg már egy apró kis ego maradvány sem lesz bennünk. A végső, megvilágosodott szinten már felragyog a tudatban lévő összes természetes, határtalan szeretet és együttérzés. Ez a teljesen természetes, legmagasabb szintű szeretet és együttérzés. Buddha szavait idézve: ,,Ahogy ősszel, Szerzetesek, az esős évszak utolsó hónapjában, amikor tiszta és felhőtlen az ég, a felkelő Nap eloszlatja a tér sötétjét, és fényesen, ragyogóan sugárzik, ugyanígy a kedvező jövőbeli születést előidéző érdemek bármely alapja egy tizenhatod részét sem teszi ki a tudat szerető-kedvesség általi felszabadulásának. A tudat szeretetben történő felszabadulása fölülmúlja mindegyiket, és fényesen, és ragyogóan sugárzik." Tehát ilyen az egón túli szeretet. Ragaszkodni, kötődni, senkihez és semmihez sem jó. Meg kell értenünk, hogy létezik egy egón túli szeretet is, amiről az előbb írtam. Ez megvilágosodva a legtökéletesebb, míg megszabadultan még nem ragyog belőlünk teljesen ki. Szeretteinket ezzel a fajta egón túli szeretettel szeretni annyit jelent, minthogy mindent megérteni, nem alkotni feléjük túl sok elvárást és szigorú feltételeket, könnyebben oldjuk meg a problémás helyzeteket, a másokkal való konfliktusokat, és könnyebben látjuk tisztán a helyzeteket is. Szeretteink, barátaink is ugyanúgy mulandóak, ahogyan mi is, és bárki más, és bármely dolog az univerzumban. A mulandó dolgok közül csak a megszabadulás, és a megvilágosodás a kivételek. Ha mindezt megértjük, megértjük azt is, hogy valóban butaság és értelmetlen bármihez és bárkihez is ragaszkodnunk, és megértjük, hogy az egón túli szeretet a legtisztább szeretet a világon.
Az érzelmek is mulandóak. Megjelennek egy keletkező és elmuló folyamatként, mely a határtalan térben ugyanúgy eltűnik, mint bármi más, kivéve a megvilágosodást és a megszabadulást. Együtt mozogni az érzelmekkel, mintha azok valódiak lennének butaság, és értelmetlen, mert ilyen módon nem tudjuk elkerülni az érzelmekkel járó folyamatos szenvedéseket. Bármi történjék is, viselkedjünk mindig a buddhizmusnak megfelelően, az érzelmek heves egymásutánját nyugodtan megfigyelve, és elengedve, hogy végül elérjük a Célt. Az érzelmek is mulandóak, ezért ürességtermészetük van, és nem léteznek. Minden dolog, minden élőlény mulandó, és minden közül csak a megszabadulás és a megvilágosodás a kivételek, mert azok állandó tudatállapotok, melyekhez semmi más állandótlan folyamat nem hasonlítható. És amiért ezen a két tudatállapoton kívül minden más mulandó, ezért semmi sem létezik, és nem léteznek azok a tévhitek sem, hogy ,,te", ,,én", ,,ő", ,,mi". A tudat nem egy dolog, hanem egy időtlen, határtalan tér, melyben megjelennek és eltűnnek a dolgok, és a béke, a boldogság, a szeretet és az együttérzés sugárzik belőle. Ilyen a tudat tiszta természete. Ebben az állandó tudatállapotban már jóval kevesebb állandótlan világi dolog foglalkoztat bennünket.
Akadnak szép számmal buddhisták, akik túl akarnak lépni olyanokon, hogy pl. szex, sok süteményevés, vagy akármi máson, ami érzéki élvezet a számára. Mint ahogy írtam az ÉNTELENSÉG című témakörben, sokak szerint, és a saját személyes véleményem szerint is a szexuális dolgok nyújtanak a legerőteljesebben kiszolgáltatást az egónak. Úgy gondolom, hogy a legjobb ha a szexualitáson való túllépéssel csak azok foglalkoznak, akik már elérték a megszabadulást, vagy a megvilágosodást. Akik még nem érték el a Célt, ők személyes véleményem szerint csökkentsék a szexuális tevékenységeket, és az egyéb érzéki élvezeteket, de ne próbáljanak azokon teljesen túllépni, mert egészségtelen lehet. A SZEXUALITÁSON VALÓ TÚLLÉPÉSRŐL HAMAROSAN ÍROK BŐVEBBEN. Itt ebben a témakörben most csak kizárólag egy meditációs módszerre szeretnék rátérni ezügyben, mely mindenkinek jól jön. Nagyon sokat segíthet, és mindenki, aki foglalkozik a buddhizmussal, nyugodtan, mélyen gyakorolhatja. Ezt a meditációs gyakorlatot bármilyen nehézség elhagyására használni lehet, valamint segíthet elérnünk a megszabadulást is, ha más meditációkat is gyakorlunk mellette, melyekkel elnyugtathatjuk a tudatunkat, és figyelhetjük például a légzésünket, mely során megtapasztalható a megszabadult tudatállapot a meditáció során.
Minden nap tudatosítsuk magunkban mélyen a következő tényeket: (akár egy nap alatt többször is):

-Mulandóak a tárgyak.
-Mulandóak az élőlények. Mulandó a test, minden szerepével együtt. Mulandóak a tudat által felmerülő folyamatok. Elmulik az egész élet.
-Mulandóak az érzelmek. Mulandó a test, minden szerepével együtt. Mulandóak a tudat által felmerülő folyamatok. Elmulik az egész élet.
-Mulandóak a gondolatok. Mulandó a test, minden szerepével együtt. Mulandóak a tudat által felmerülő folyamatok. Elmulik az egész élet.
-Mulandóak az érzéki élvezetek. Mulandóak az érzéki élvezetek fogyasztása iránt érzett vágyak. Mulandóak az ízek, mulandóak a formák, a hangok, az érzések. Mulandó mindenfajta érzéki élvezet. Mulandó a test, minden szerepével együtt. Mulandóak a tudat által felmerülő folyamatok. Elmulik az egész élet.
-Mulandó az önkielégítés, mulandó a szex, mulandó a szexualitás minden formája. Mulandó a szépség, mulandó a fiatalság, mulandóak a szexuális érzések, mulandóak a formák. Mulandó a test, minden szerepével együtt. Mulandóak a tudat által felmerülő folyamatok. Elmulik az egész élet.
-Mulandó minden vágy, minden ragaszkodás. Mulandóak a ragaszkodás tárgyai, mulandó minden, ami iránt vágyat érzünk. A megszabadulás és a megvilágosodás nem mulandó. Mulandó a test, minden szerepével együtt. Mulandóak a tudat által felmerülő folyamatok. Elmulik az egész élet.
-Mulandó minden, és mindenki, kivéve a megszabadulást és a megvilágosodást. (Mert ezek a tudatállapotok állandóak.) A dolgok mulandóságuk ténye miatt nem léteznek, üresek, mind illúziók, ürességtermészetük van.
-Az állandó tudatállapotot elért lénynek nincs szüksége mulandó dolgokra, nem hajszol mulandó élvezeteket, már jóval kevesebb állandótlan világi dolog foglalkoztatja őt.

Ez egy meditáció, melyet félig-meddig én fejlesztettem ki, kiindulva egy alapból, amit egy barátom ajánlott nekem, hogy így tegyem túl magamat egy bizonyos zavaró tényezőn. De kényünkre-kedvünkre formálhatjuk át ebben a meditációs gyakorlatban a sorokat, azok alapján, hogy minek a mulandóságát szeretnénk mélyen megfigyelni. Mert ha valaki például a megszállotja valaminek (pl. internet, sütemények, stb.), és nehezen kezeli függőségét, akkor ő beleszőheti nyugodtan azt a sort is a többi közé, hogy "mulandó a függőség tárgya (meg is lehet nevezni, hogy pl.internetezés), mulandó az összes élvezet. Mulandó a test, minden szerepével együtt. Mulandóak a tudat által felmerülő folyamatok. Elmulik az egész élet." Ez a meditáció nagyon sokat segíthet nekünk az Úton.
Értsük meg, tudatosítsuk magunkban, hogy mindenki és minden mulandó, kivételek a mulandóság alól a megvilágosodott, és a megszabadult tudatállapotok. Ezt a tényt észben tartva ragaszkodásaink, vágyaink egyre szűnnek, megfelelő meditációs gyakorlatokkal kiegészítve napjainkat, megfigyelve minden dolog valódi természetét, megértjük, hogy az ,,én" fogalma valójában nem létezik. Megértjük a határtalan tér pontos működését, megértjük, hogy a tudat olyan, akár egy tükör, mely visszatükrözi az előző életeinkben tapasztalt dolgainkat a jelen életünkre, felfedezzük a tudat határtalan terét, szabadságát és függetlenségét, és tisztán megértve mindezeket a tényeket, előbb-utóbb elérjük a Célt.

túllépés a szexualitáson a buddhizmus szerint

Akadnak szép számmal olyan buddhisták, akik túl akarnak lépni a szexualitáson, mivel személyes véleményem szerint a szexualitás a legerőteljesebb élvezet, sokak szerint hátráltat minket a továbbhaladásban, hatlamas mértékben kiszolgáltatja az egót, és nagyon erős ragaszkodással tölthet minket el. Most evvel a témakörrel azoknak szeretnék segíteni, akik úgy döntöttek hogy elhagyják a szexualitást. Vagy csökkentik, és a középutat fogják járni, nem esnek semmiféle hajszolásba. Ismertetni fogok először egy meditációs gyakorlatot, aztán egy tibeti jóga gyakorlatot is, mellyel elérhető az, hogy a szexuális energiáinkat átalakítsuk más energiákká.

VANNAK AKIKNEK A NEMI ÉLET TELJES ELHAGYÁSA NEM A MEGFELELŐ ÚT, HANEM A KÖZÉPÚT SZÁMUKRA A MEGFELELŐ. MINDENKI SAJÁT MAGA TUDJA MEG, HOGY NEKI MI A MEGFELELŐ. :)

Amit most leírok, az csupán csak a saját véleményem, így gondolom ezt, de nem biztos, hogy mindenkinél 100 százalékosan így van ez a dolog. De a személyes véleményem az, hogy szerintem a szexualitás teljes elhagyását nem ajánlott olyan embereknek megpróbálni, akik nem kolostorban élnek, és nem érték el a megszabadulást, vagy a megvilágosodást, mert az ilyen embereknél hiányérzet alakulhat ki, és egészségügyi problémákhoz is vezethet a szexuális dolgok megszűntetése. Egyébként ez könnyen lehet elfojtás is náluk, csak épp ők úgy veszik észre, hogy megszűntették a szexuális dolgaikat, holott csak mélyen elfojtják, amikből aztán könnyen kialakulhatnak egészségügyi problémák, idegesség, és hiányérzetek. Mindez természetesen azért van így, mert ezeknek a személyeknek hétköznapi tudatállapotuk van, ami valamilyen szinten mindenkinél megköveteli a szexet, a szexuális gondolatokat, és az önkielégítést. Nagyon fontos, hogy azok a gyakorlók, akik világi életet élnek, azaz nem kolostorban élnek, és még nem érték el a Nirvánát, ők ne próbálkozzanak megszűntetni a szexualitást, mert egészségtelen. Ez a saját személyes véleményem, aztán kitudja, lehet hogy akad elvétve néhány csodabogár a Földön, akik kibírják gondok nélkül a szexualitás megszűntetését nem megszabadult és nem megvilágosodott tudatálapottal. De a szexualitás elhagyása mégiscsak azoknak ajánlott jobban, akik már elérték a megszabadulást. Akik nem ők inkább csökkentsék le a szexuális dolgaikat a  személyes véleményem szerint, de lényeges az, hogy ne legyen ebben semmiféle túlkapás, egyszerűen csak lassan, fokozatosan, egyre kevesebbet foglalkozzanak a szexuális dolgokkal. Ez nagyon jó lehet, és sokat számíthat, azonban fontos ezeket a dolgokat ésszel csinálni, nem kapkodva, és belezavarodva. ERRE ÖSZTÖNÖZNI SENKIT SEM SZERETNÉK, EZ MINDENKINEK A SAJÁT ÜGYE, MINDENKI SAJÁT MAGA LÁTJA, HOGY ŐT MENNYIRE HÁTRÁLTATJA A NEMI ÉLET ÉS EGYÉB ÉLVEZETEK ABBAN, HOGY PÉLDÁUL A MEGSZABADULÁSBÓL A MEGVILÁGOSODÁS FELÉ HALADJON, VAGY MENNYIRE INGATJA MEG AZ ELÉRT TUDATÁLLAPOTÁT. Mivel akik nemrég érték el a megszabadulást, vagy a megvilágosodást, ők még visszaeshetnek, ha elkezdik az élvezeteket hajszolni. Mivel ilyenkor még nem biztos, hogy egy teljesen stabil megszabadult, vagy megvilágosodott tudatállapotban vannak, hanem lehet ingatag is még.

AMIT MÉG FONTOS MEGÉRTENÜNK: A SZEXUALITÁS NEM ROSSZ DOLOG! NEM NEGATÍV, ÉS NEM CSAK ÖNÖS DOLOG.

Na jól van, elkezdek írni a MEDITÁCIÓRÓL, AZTÁN A TIBETI JÓGA GYAKORLATRÓL:

A meditáció: Ha gondolatok jelennek meg a szexről, akkor nem szabad belebonyolódni, együtt mozogni a gondolatokkal, hanem egyszerűen csak lazán arra kell gondolni, hogy ,,szexuális vágy", és hagyni kell elengedni a gondolatokat. De ez nem azt jelenti, hogy el kell terelni valami más dologra a figyelmünket, egyszerűen csak hagynunk kell eltávozni a semmibe a gondolatot, azzal, hogy megfigyeljük, és hagyjuk, hogy megszűnjön. Azon kívül mélyen látnunk kell, hogy a szex is mulandó. Minden mulandó, kivéve a Nirvánát és a megvilágosodást. Sokszor, és mélyen meg kell figyelnünk, hogy mennyire mulandó a szexualitás. Tartsuk figyelemben, tudatosítsuk magunkban mindennap azt a tényt, hogy "mulandó az önkielégítés, mulandó a szex, mulandó a szexualitás bármely formája, mulandó a szépség, a forma, az érzés. Mulandó a test az összes szerepével együtt, mulandóak a tudat által felmerülő folyamatok, elmulik az egész élet is." Valamint tudatosítsuk azt is, hogy a szexualitás nagyon nagy mértékben kiszolgálja az egot, utat ad az egonak, és csak apró öröm, ami elmulik. A megszabadulás és a megvilágosodás sokkal gyönyörtelibb, magasztosabb boldogság, mint a szex. A szex elmulik, a megvilágosodott és a megszabadult tudatállapot viszont sohasem mulik el."
Mindjárt leírom a tibeti jóga gyakorlatot is a szexuális energiák átalakításához is, de előtte nézzünk még meg néhány dolgot, és felmerülő problémákat:

A szexualitás elhagyásakor a tudat könnyebben átáll, mint a test. A testünk számára a szexualitás ösztön, és normális dolog, az élet részei. Ezért a test jóval nehezebben állhat át. Ezzel sok embernek meggyűlhet a baja, nehezebben viselhetik, mert megzavarhatja a meditációkat is, és akármi más napi tevékenységeket is. Először nézzük meg, hogy milyen kellemetlenségekkel jár ELEINTE a testünk nem átállása:
-nemi vágy érzése valaki iránt, hiába nem akarjuk.
-spontán kialakuló nemi vágy érzése a semmitől is.
-egyre szaporodó szexuális gondolatok, emlékek.
-energiafelesleg érzése, idegesség, nyugtalanság, melyeket ezek a tünetek kísérnek, amikről épp olvasol.
-hiány érzet, inger a szexuális élet folytatásához.
-akármi más ami hasonló a fentebb említett tünetekhez. :)

Ezek csillapítására a mulandóság tudatosítását ajánlom, amiről írtam fentebb, és mellette lehet használni egy tibeti jóga gyakorlatot is. Most a tibeti jógagyakorlatot fogom ismertetni:

TIBETI JÓGA GYAKORLAT HATODIK RÍTUS:
Személyes tapasztalataim a gyakorlatról: Valóban megszűnteti rövidebb-hosszabb időkre a szexuális gondolatokat, energiákat, és a spontán kialakuló nemi vágy érzését is. Minden szexuális ingert megszűntetett nálam. Azonban néha rosszul voltam utána, fájdalmaim voltak, de átéltem olyat is, hogy úgy láttam, hogy föl - le mozognak a tárgyak, miközben a fizikai érzékelésem felerősödött, és élesebben láttam.

Tibetben ezt a gyakorlatot a teljesen szexmentes élethez kötötték. Ez egy teljesen különálló jóga gyakorlat, melyhez nem szükséges egyéb (tibeti) jógagyakorlatokat végezni.
Ennek a gyakorlatnak a célja, hogy a szexuális energiákat más energiákba vezesse át, ezáltal a szexuális energia átalakul például szeretetté, vagy jobbak lesznek a reflexeink, erősebben érzékeljük az anyagi világot (erősödik az érzékelésünk), de llehet olyan hatása is, mintha kávét ittunk volna. :)

EZT A JÓGA GYAKORLATOT CSAK AKKOR CSINÁLJUK, HA SZEXUÁLIS ENERGIÁKAT ÉRZÜNK MAGUNKBAN. ÉS NE HASZNÁLJUK TÚL SOKAT! NAPI MAX. 2 - 3 ALKALOMMAL. ÉS EGY ALKALOM ALATT MEGISMÉTELNI 2-3 SZOR SZABAD A RÍTUST.
Ha elkezdjük a rítust, észlelhetjük például, hogy a vizeletünk sötétebb vagy furcsa szagú lesz. A vizelés járhat csípõ vagy égõ érzéssel is. Nõknél jelentkezhet hüvelygyulladás. Az izzadságunk szaga is kellemetlenebbé válhat, és a bõrön apró kiütések jelentkezhetnek. Kaphatunk enyhe felsõ légúti fertõzést vagy fájhatnak az ízületeink. Ezek a tünetek normálisak, ideiglenesek és egyenesen kívánatosak, hiszen azt jelzik, hogy a szervezetünkben levõ mérgezõ anyagok elhagyják szerveinket. Hogy bizonyosak legyünk afelõl, hogy ezek a tünetek nem igényelnek orvosi kezelést és nem valamilyen más egészségügyi probléma következményei, beszéljünk az orvosunkkal.
Ha az után meggyõzõdtünk a felõl, hogy a tünetek a méregtelenítõ folyamat részei, várjunk egy hétig és elmúlik az egész. Ne enyhítsük gyógyszerrel ezeket a tüneteket. A méregtelenítés feltétlenül szükséges ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat. Ha úgy gondoljuk, túl erõsen reagálunk a gyakorlatokra, csökkentsük az ismétlések számát vagy végezzük õket lassabban. Segíthet az is, ha a megszokottnál több vizet iszunk és átmossuk a szervezetünket.
Hasznos lehet néhány étrendbeli változtatás is. Csökkentsük a tejtermékek, a marha-, a disznóhús, a zsírok, a cukor, a kenyér, a kávé és minden olyan termék fogyasztását, amelyben koffein van. Ha dohányzunk, helyes, ha a mennyiséget legalább a felére csökkentjük.
Ha diag-nosztizált betegségünk van, ha valamilyen testi hátrányban szenvedünk vagy orvosi kezelés alatt állunk, a rítus elkezdése elõtt tanácskozzunk orvosunkkal.

NEM TUDOM HOGY FÉRFIAK IS CSINÁLHATJÁK-E EZT A GYAKORLATOT. FOGALMAM SINCS RÓLA, ŐSZINTÉN SZÓLVA. :( És mindenki saját felelősségre végezze!

A gyakorlat:

Kiinduló testhelyzet:
Álljunk kisterpeszbe, talpunk szilárdan a talajon, a kar a test mellett.

A gyakorlat:
Lassan fújjuk ki a levegot, közben döntsük elore a törzsünket és támaszkodjunk tenyerünkkel a térdünkre. Addig fújjuk ki a levegot, amíg teljesen ki nem ürítjük a tüdonket.

Egyenesedjünk fel. Tegyük kezünket a csípőnkre és nyomjuk lefelé. Ezáltal a vállunk fel fog emelkedni. E mozgás erejének a kulcsa abban áll, hogy miközben a váll megemelkedik, be kell húzni a hasunkat és a lehetoség szerint kidomborítani a mellünket. Mindezt belégzés nélkül kell csinálni. Éppen ez az, ami átirányítja az energiát más központok felé.

Addig maradjunk így, amíg csak bírunk. Ha már muszáj levegot venni, az orron át lélegezzünk be. Ha érezzük, hogy megtelt a tüdonk, szájon át fújjuk ki a levegot. Kilégzéskor engedjük ki az addig behúzott hasat, lazítsuk el a vállat és engedjük el a csíponket, a kar lógjon a test mellett.

Lélegezzünk többször az orrunkon át. Ezzel fejezzük be a rítus elso elvégzését. CSAK KÉT-HÁROMSZOR SZABAD ISMÉTELNI!

Mindenkinek sok sikert kívánok!! :)

Fejlődés, tisztulás és akadályok

Természetesen ahogy az út során a tudat egyre tisztább lesz, nekünk közben számolnunk kell problémákkal is, és furcsa, idegenszerű dolgokkal, amik felléphetnek az út során. Ezek a tudat tisztulásától jellenek meg. Megjelenhetnek idegenszerű, vagy épp teljesen értelmüket vesztett gondolatok is. Ekkor esetleg megijedünk, hogy mik ezek. Ezekkel sem kell foglalkozni, ezek az idegennek tűnő gondolatok csupán előző életbeli benyomásokból, tapasztalatokból, cselekedetekből, gondolatokból merülnek fel jelenleg, mivel még a tudatunkban vannak most is. Ugyanúgy megjelenhetnek hallucinációk is, képek, hangok, amik ijesztően hathatnak ránk. Ezek is csak a tudatból származnak, és így jeleníti meg őket a tudatunk és ezáltal tudjuk elengedni ezeket a tudatból felmerülő dolgokat. EZekbe a képekbe, hangokba, gondolatokba, emlékekbe sohasem szabad belefolyni, belemerülni. Ilyenkor azért merülnek fel hallucinációk, hogy mi végleg megszabadulhassunk ezektől a tudatunkból származó dolgoktól. Egyszerűen csak engedjük el őket, amikor megjelennek.
Akadályok is jelentkezhetnek, de semmitől sem kell megriadnunk, ha érezzük a tudat tisztulását. Például jelentkezhet rengeteg, erős, nyers energia is bennünk, ami például szexuális energiává alakulhat, vagy csak egyszerűen felborul hirtelen a nyugalmunk, és idegesebbek leszünk, a kis dolgok is könnyen felidegesítenek minket, utána pedig hamar elmúlik ez a levert állapot. Ezek mind erős energiák, amik a tudat tisztulásától jelenhetnek meg. Ilyenkor a legjobb talán az, ha ezzel szembenézünk és megpróbáljuk ezt a rengetegnek tűnő energiát együttérzésből és szeretetből fakadó jókívánságokra fordítani más érző lények felé, vagy bármilyen jó meditációs gyakorlatra használjuk fel, nyugodtan, bátran.
Bármiféle mély gond, lelki, vagy fizikai probléma felmerülhet bármikor az életünk során, és ezek komoly akadályokat jelenthetnek nekünk. Ilyenkor sohasem magát a problémát kell nézegetni hosszú idejig, miközben mélyen emésztjük magunkat azon ami történt, hanem a megoldást kell keresnünk, a kiutat a problémából, és figyelni ahogyan a gond keletkezik, és elmúlik végül. Azonkívül nem rossz megérteni, hogy mindez tisztulás, mert előző életünkben elkövettünk egy hibát, amit nem kellett volna. Ez a karma működése. Előző életünkben tettünk valamit, és most tökéletesen visszatükröződik a hatása a jelenlegi életünkben.
Problémái minden emebrnek voltak, vannak, és lesznek is, de kezelni is lehet őket, nem csak belélyük mélyedni, és magán a problémán nyugtalankodni.


A minket körülvevő világ, és a minket körülvevő lények

A Föld hatalmas, tele van különféle emberekkel, különféle dolgokkal. De még a Nirvánát elért lénynek is vigyáznia kell arra, hogy kikkel társalog, barátkozik, és mit csinál ebben a nagy világban. Ennek az az oka, hogy azok az emberek, akik nem túl hosszú ideje érték el a Nirvánát, legyen az az idő akár évek, vagy hónapok, ezeknek az embereknek a tudatát még meg lehet ingatni, még visszakanyarodhatnak az érzéki élvezetek gyűjtögetéséhez, más emberek hatására is. Mindez akár még azt is eredményezheti, hogy az ilyen lények ELVESZÍTHETIK AZT A TISZTA ÁLLAPOTOT, AMIT MÁR ELÉRTEK, AZAZ KISEBB - NAGYOBB VISSZAESÉST TAPASZTALHATNAK.
Buddha ebben a témában azt mondta, hogy ne ragadtassuk el magunkat a vonzónak tűnő világi dolgokkal, ami nagyon igaz. Akármilyen érzéki élvezetet is fogyaszt egy megszabadult tudat, ügyelnie kell arra, hogy nehogy elkezdjen sportot űzni bármiféle érzéki élvezetből.
Azt is mondta Buddha, hogy a legjobb az, ha nem barátkozunk olyan emberekkel, akik elrontani próbálnak minket, és másokat, ne menjünk bele mélyen az általuk felkínált túlzott érzéki élvezetekbe, vagy épp negatív dolgokba, ha épp egy olyan személlyel futunk össze, aki ilyesmire késztetne minket.
Bárkivel találkozhatunk életünk során:

-Találkozhatunk kedves emberekkel, akik kedvelnek minket, és mi is kedveljük őket, sok jót kívánunk nekik, és jó barátokat szerzünk közülük. A legjobbakat kívánjuk nekik, és jóleső szeretet kering közöttünk.

-Találkozhatunk azonban ellenségesnek látszó személyekkel is az életünk során, akik nem túl kedvesek, hanem sok rossz tulajdonságukat fedezzük fel. Sokszor negatív gondolatok juthatnak eszünkbe róluk, ami nem jó, és mi is beláthatjuk, hogy az ellenségeskedés nem oldja meg ezt a problémát. Lenézni másokat, hogy ilyen buta, olyan gonosz, stb. nem megoldás, és semmire sem megyünk vele, csak magunknak is rosszat okozunk vele, mert azonkívül hogy sehova se vezetnek ezek a gondolatok a probléma megoldásában, még rossz benyomásokat is ültetünk el a tudatunkban, ami később majd egy következő születésben beér, és egyértelműen rossz dolog fog érni minket miatta.
Az ilyen nehéz helyzetekben a saját személyes véleményem szerint, és Buddha és sok tanító, láma szerint is az a legjobb megoldás, ha kedvességgel válaszolunk az ellenségeskedésre, mivel mint tudjuk, a jó általában legyőzi a rosszat. Kívánjuk erősen azt, hogy az ellenséges személy legyen kedvesebb mások felé, legyen együttérzőbb, enyhüljenek a szenvedései, legyen jó élete, ő is foglalkozzon a megszabadulással, és a megvilágosodással, és végül pedig ő is szabaduljon meg minden gyötrelmétől és minden szenvedésétől. Még ha nehéz is, mi legyünk vele kedvesek, és tartsuk észben azt is, hogy ennek az embernek bizonyára vannak jó tulajdonságai is. Hibái, rossz tulajdonságai minden embernek vannak, teljesen tökéletes csak tökéletesen megvilágosodva lehet egy ember. Visszatérve az ellenségesnek tűnő emberhez: az ő hibája például az, hogy nem jól bánik más emberekkel. Nekünk más hibáink vannak. Neki ez a hibája, és ezért kell őfelé is szeretetet, és kedvességet küldenünk. Talán még észre is veszi, hogy másoktól kedvességet kap, és mélyen magába néz.
És lehetséges az is, hogy a rossz tetteket, amiket most jelenlegi életében elkövet, azokat következő életeiben még álmában sem követné el, és még csak beléjük sem gondolna. Egyszerűen csak most épp rossz társaságba keveredett, vagy a rossz utat választotta önszántából valamiért. De mindezeket a tetteit még jelenlegi életében is megbánhatja, nem biztos, hogy kellenek hozzá következő életek, mert még évek, vagy évtizedek múlva is megbánhatja amiket tett, és a jó útra térhet. Mi mindig próbáljunk a kedvességet mutatni felé, ne bonyolódjunk bele vitákba, szitkozódásokba, és tiszta szívünkből kívánjuk azt, hogy legyen kedvesebb ez a személy.


Jókívánságok, meditációk minden nap

Amikor elindultunk az úton, lelkesen, reménykedve haladtunk rajta, bízva benne, hogy valamikor végre majd célba érünk. Ahogy telt az idő, továbbra is (szinte) minden nap meditáltunk, és jókívánságokat tettünk együttérzően a lények felé, minden nap kisebbet - nagyobbat. A jelenben akár célba értünk már, akár nem, nem hagyhatunk fel hetekre, napokra a gyakorlással, és nem merülhetünk az érzéki élvezetek sokaságába. Gyakorolnunk (szinte) minden nap kell, és a középúton kell maradnunk, azaz a mértékletességnél kell maradnunk az érzéki élvezeteket és a világi életet illetően.
Ha több napot, hetet, vagy akár egész hónapokat hagyunk ki a gyakorlásból, akkor akár vissza is eshetünk az eddig elért tisztább tudatállapotunkból a kevésbé tiszta, vagy már egyeltalán nem tiszta tudatállapotba. A legnagyobb esély erre főként akkor van, amikor a tudat csak napokkal, hetekkel, hónapokkal, vagy akár néhány évvel korábban érte el a megszabadulást. Ha valaki ekkor abbahagyja hetekre, hónapokra, vagy több napra a meditációt, és belesüllyed a világi dolgokba, élvezetekbe, akkor nagyon sok esélyt ad arra, hogy visszaessen egy kevésbé tiszta tudatállapotba. De ha már tegyük fel, hogy 20 éve elérte a Nirvánát, vagy a megvilágosodást, akkor a visszaesés esélye már jóval kisebb. Ha pedig úgy hagyunk fel napokra, hetekre, hónapokra a gyakorlással, hogy még nem értük el a Nirvánát, akkor az idő csak repül, elszokunk a meditációtól, a halál pedig egyre közeleg, és ittragadunk a megszabadulás nélkül a szamszára körforgásában, másszóval ismét újraszületünk, amikor meghalunk.
Ezért nagyon fontos, hogy ne hagyjunk fel hosszabb időre a gyakorlással. A legjobb, ha mindennap meditálunk, azonban sok ember idejéből sok időt elvesz a munka, a család, vagy akármi más. Arra viszont, hogy apróbb meditációkat végezzünk a nap folyamán, vagy apróbb jókívánságokat tehessünk, bizonyára jut idő. Este lefekvéskor 10 - 15 percig az ágyban fekve, egyenes testtel, oldalfekvésben fekve végezhetünk légzésfigyelést, ugyanígy megtehetjük ezt ébredéskor is. Ha tele van a tudatunk gondolatokkal, akkor ne aggódjunk, egyszerűen csak lazuljunk el, és címkézzünk meg bármit, ami bennünk történik. Ha elkezdünk gondolkodni, akkor tudatosítsuk magunkban azt, hogy ,,elkalandozás", majd térjünk vissza a hasi légzés figyelésére. Ha arra leszünk figyelmesek, hogy viszket valamink, akkor gondoljunk arra, hogy ,,viszketés", és utána térjünk vissza a légzés figyeléséhez ismét. Ha egy aznapi emlék jut eszünkbe, azt címkézzük ,,emlék" néven, és ismét térjünk vissza a légzés figyeléséhez. A munkahelyre, a buszra menet, vagy épp a boltba menet végezhetünk sétameditációt, ami azt jelenti, hogy séta közben megfigyeljük a lépéseinket, mikor melyik lábunkkal tesszük éppen a lépést, és közben tudatosítjuk magunkban, hogy melyik lábbal lépünk, a jobbal, vagy a ballal. Ha közben elkalandoznának a gondolataink, akkor jegyezzük meg magunkban, a gondolatainkban, hogy ,,elkalandozás", és térjünk vissza a meditációhoz. Sőt még néhány jókívánság is belefér biztosan a napunkba, annak érdekében, hogy az együttérzést és a szeretetet is gyakorolhassuk, és segíthessünk másokon. Például a reggelink megevése előtt hajoljunk a tányér fölé, és nézzünk rá az ételre. Mélyen érezzük át, hogy ezek a növények, és / vagy állatok nem olyan régen még éltek. Köszönjük meg nekik gondolatban azt, hogy ehetünk belőlük. Kívánjuk nekik tiszta szívünkből, hogy következő életükben lehessenek mindannyian emberek, legyen jó életük, legyenek pozitívak, foglalkozzanak a megszabadulással és a megvilágosodással, és érjék el a megszabadulást, és a megvilágosodást. Esetleg elmondhatunk föléjük hajolva egy mantrát is, amitől még több esélyük van arra, hogy emberként születssenek újra, és közel kerüljenek a buddhizmushoz, és még sok más jó dolgokat eredményezhet nekik ez a mantra. Ez a mantra legyen az om ma ni pad me hum. Ugyanezeket a dolgokat megtehetjük az összes étkezésünk előtt.
Mindezek a meditációk, és jókívánságok könnyen beszoríthatóak a munkanapokba is. Amikor pedig sok szabadidőnk van, üljünk le néhány órát meditálni, és sose adjuk fel a célunkat. :)

VÁLJON MINDEN LÉNY JAVÁRA!!

Mindenkinek kellemes olvasgatást, meditálást, gyakorlást, és sok sikert a buddhizmushoz! Sziasztok!

2012. március 2.: most már fellelhető a blogon a jegyzeteim folytatása, azaz a jegyzeteim második része: http://asztral.freeblog.hu/archives/2012/02/20/Jegyzetek_a_buddhizmusrol_2_resz/